Quantcast
Channel: ballago_versek // *Óvó néni leszek, cskzrts...*
Viewing all 21 articles
Browse latest View live

Tóth Juli: Óvodai búcsúzó

$
0
0
A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

Donászi Magda: Óvodától iskoláig

$
0
0
Egyszer régen édesanyám,
megfogtan a kezemet.
Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam :
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakát,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.

Óvodai búcsúztatók

$
0
0
"Óvó nénit köszönti ma
Minden versünk,
Elbúcsúzunk,mert az ősszel
Iskolába indulunk.

Búcsúzunk az óvodától
Köszöntővel,énekkel,
De amit itt megtanultunk
Nem feledjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
Okoztunk is néha bajt,
Kérjük, mégis szeretettel
Gondoljon ránk vissza majd."

"Édes óvónéni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.

Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.

Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.

Édes óvónéni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat."


"Azt a sok jót, amit kaptunk
megháláni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek,de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban."

Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról

$
0
0
Olyan ez az óvoda,
mint egy mese -palota
csupa dal, csupa vers
csupa játék.

Énekel itt valahány
kicsi fiú, kicsi lány.
Ha lehetne még,
én is ide járnék.
Óvó néni úgy szeretne:
anyám helyett anyám lenne
Sose sírnék, sose rínék,
Egész nap csak énekelnék.

Zelk Zoltán: Ákombákom

$
0
0
Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az irkámon,
úgy indul el ákombákom.
Azt hittem, már sosem látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon
ákombákom,

s rajta van a nagykabátom.
Szólok hozzá:
?Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom
Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s
visszaadta nagykabátom!

Donászi Magda: Zsóka az új óvodában

$
0
0

(Részletek)

Kikeleti hajnal
Ébresztett föl engem.
Rózsavizet szedni
Tündérkertbe mentem,
Harmatban is jártam,
Kisbárányt is láttam.
Ezt neked szántam. Mondókámnak vége,
Adsz-e tojást érte?

 

- Kié lesz a hímes tojás:
piros, lila, sárga?
- Aki szagos rózsavízzel
jön a locsolásra.
Aki hajnaltájban
Harmatban jár érte,
Húsvét másodnapján
Verssel áll elémbe.

Azé lesz a
Mézeskalács,
A legszebbik
Hímes tojás,
Illendő cserébe.

Rajzolok egy szép világot

$
0
0
Rajzolok egy szép világot neked, csak neked, ha úgy hozza kedved, mindig megnézheted.

Óvónéni kérlek játssz velem, ha nyújtom fogd meg a kezem.
Hunyd le a szemed, elbújok, ha rám találsz, újra elfutok.

A papa, a mama, a tesóm meg én a legjobb család vagyunk a föld kerekén.

Berci a legnagyobb törpe nem fér el a törpe tükörben.
Kilóg a sorból szegény pára, ez törpe nagysága ára.

Kovács Barbara: Fontos dolgok

$
0
0
Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!

Búcsú a dadusnénitől

$
0
0
Dadus néni , dadus néni
de kár , hogy már el kell menni!
etetgettél , öltöztettél ,
babusgattál, nevelgettél.

A cipőnket megkötötted
az orrunkat törölgetted ,
a ruhánkat hajtogattad ,
fésülgetted a hajunkat.

Tanítottál söprögetni ,
teríteni , ágyat vetni.
kezet mosni , arcot mosni
öltözőben rendet rakni.

Hogyha sírtunk , vigasztaltál
rosszak voltunk , jól megszidtál
tanítottál szépen kérni ,
amit kaptunk , megköszönni.

Mi most megköszönjük néked ,
háromévi kedvességed,
türelmedet , szereteted,
sose feledjük nevedet!

Óvónénit köszöntjük

$
0
0

Óvónénit köszöntjük,
sok esztendőt érjen.
mint nagyapó , nagyanyó
oly sokáig éljen.

Szépen szólni , köszönni
megtanít bennünket
minden jóval megtömi
gömbölyű fejünket.

Fáradtságért , munkáért
mit adjunk cserébe ?
maradjunk jó gyermekek
szíve örömére.

Csanádi Imre: Búcsú az óvodától

$
0
0
Hej óvoda, óvó nénik, -
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!

Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.

A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.

Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.

Donászi Magda: Búcsúzunk tőletek

$
0
0
Búcsúzunk tőletek, Most egy kis időre,
Rövid kis időre, Kerek esztendőre
Kerek egy év múlva Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk

Ne görbüljön szája Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman: A viszontlátásra

Alan Alexander Milne: Hatévesek lettünk

$
0
0
Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon — nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha — soha el nem hagyom

Kovács Barbara: Kicsik búcsúja a nagyoktól

$
0
0

Ballagnak a nagyok,
Vajon hová mennek?
Miért hagynak itt minket,
meg ezt a szép kertet?

Kinőtték az óvodát? Unják a meséket?
Miért szól nekik sok vers
és búcsúzó ének?

Iskolába mennek betűket tanulni,
Sok tudománytól fognak okosodni.

És, ha majd eljönnek látogatni minket,
Ők olvasnak nekünk csodaszép meséket.

Kívánjunk hát nekik szerencsés tanulást,
Most pedig vidám búcsúzást, ballagást.

Kovács Barbara: Középsősök búcsúja a nagyoktól

$
0
0
Igaz, hogy a labdát tőlünk
sokszor elvettétek,
Mégis sajnáljuk,
hogy innen majd elmentek.

Igaz, hogy a csúszdáról
sokszor elzavartatok,
Mégis jó volt
játszani veletek, ti nagyok.

Igaz, hogy a kisházat
mindig elfoglaltátok,
Mégis ti voltatok,
a legjobb barátok.

Igaz, hogy a körbe
sose engedtetek,
Mégis nagyon jó volt
játszani veletek.

Igaz, hogy a hajónkon
sokszor ti voltatok,
De mókuskerekezni
minket is hagytatok.

Ezért most kívánjuk
nektek kedves nagyok,
Hogy az iskolában
legyen jó dolgotok.

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

$
0
0

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

Mentovics Éva: BÚCSÚ AZ ÓVODÁTÓL

$
0
0

Első nap az óvodában

sírdogáltam – úgy tudom.

Csordogáló könnyeim közt

mosolyt láttam arcodon.

 

Ölbe vettél, cirógattál,

megfogtad a kezemet.

Bátorító mosolyodból

sugárzott a szeretet.

 

Tyúkanyóként óvtál minket,

tanítgattál, neveltél.

Játék közben számtalanszor

velünk együtt nevettél.

 

Óvó nénik, dadus nénik,

kispajtások, óvoda…

Az itt töltött szép éveket

nem felejtjük el, soha.

Mentovics Éva: CSALOGAT AZ ISKOLA

$
0
0

Elérkezett ez a nap is
ennyi mókás év után.
Búcsúzkodni gyűltünk össze,
most, így kora délután.

Hiába is csábít most már
babakonyha, kis szoba.
Tárt kapukkal csalogat az
általános iskola.

Mentovics Éva: BÚCSÚT INT A KÉT KEZÜNK

$
0
0
Reggelente sírdogáltam,
mint a többi kisgyerek,
amikor az édesanyjuk
búcsúzóul integet.

Hamarosan észrevetted:
könnyes szemmel érkezem.
Hogyha feléd nyújtózkodtam,
megfogtad a két kezem.

Elűzted a bánatomat,
mosolyogtál, nevettél.
Mindig, amíg veled voltam,
jó anyaként szerettél.

Vár a suli, el kell válnunk.
Búcsút int a két kezünk.
Eljövünk még, de akkor már
iskolásként érkezünk.



Mentovics Éva: HÍV A CSENGŐ

$
0
0
Három éves múltam éppen…
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.

Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.

Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.

Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke…
Óvó nénik, kispajtások –
néha azért visszajárok.

Viewing all 21 articles
Browse latest View live